

Az épület ugyan már létezett, ám alapos átépítésen esett keresztül, míg végleges formáját megkapta. A fő elképzelés az volt, hogy a ház teljes egészében része legyen, azaz beépüljön a tájba és az összes szobából tökéletes kilátás nyíljon a külvilágra. A tulajdonos különös gonddal válogatta a bútorokat, a fa és más természetes alapanyagokat, de a függönyöket és még a homokkövet is. A függönyök például mind olyan régi, lenvászon lepedők, amit aukciókon vagy régiségkereskedőknél szerzett be és, amelyek korábbi tulajdonosaik hímzett monogramjával vannak ellátva. Rafael Danish a tulajdonos azt vallja, így fejezi ki tiszteletét a sziget nagy házai és családi mondái előtt. Az esték hangulatát komolyan befolyásolja a hatalmas tornác és a négy méteres étkezőasztal, illetve a kissé távolabb kialakított kanapé sarok a két kanapéval és a hatalmas fürdőmedencével. A kilátás pedig közvetlenül a falu templomára és a parton lévő, éjjeli lámpásként is funkcionáló világító toronyra nyílik.



Bár a házat a külső tér maximális figyelembevételével tervezték, a belső terek sincsenek elhanyagolva. A tágas nappalit és étkezőt a fehér homok és a tisztaság érzetét sugárzó világos textíliák uralják. Tolóajtó vezet a konyhába, amely üvegbetétes így nyitott vagy zárt állapotában is mindig hagyja szabadon áramlani a fényt és állandóan világos. Az emeleti rész egyik legérdekesebb eleme a romantikus kandalló és a két terasz, melyek egyike fedett. A nyitott dél felé néző teraszról jól láthatóak a Cabrera sziget. Mondanunk sem kell, az a kijelentés, hogy az élet egészen másképp fest egy ilyen házban mindenki számára természetes. A tulajdonos ráadásul esküszik rá, hogy ha otthon van teljesen megszűnik a stressz és pillanatok alatt elillannak a problémák.









Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése