Tom fejében pedig megszületett a terv egy régóta dédelgetett vágyból fakadva, hogy olyan házat szeretne építeni, ami megengedi számára, hogy szinte szó szerint a kertben éljen. Így a faház emlékét egy acél- és üvegház váltotta fel és a tűz martalékává vált természetrajzi nyomatokat is egy század közepi absztrakt művészeti gyűjtemény váltotta fel.
Amikor Thomas Phifer meglátta az eredeti ház üres helyét úgy érezte, hogy a ház szelleme arra kéri, hozza vissza őt az életbe. Phifert a tervezésnél Mies van der Rohe, illetve Charles és Ray Eames munkássága inspirálta. A tervek digitális fájlokban kerültek át közvetlenül a gyári gépsorokra, ahonnan a legyártott alkatrészeket az építkezés helyszínére szállították és összeszerelték. Armstrong - bár a belső tereket ő tervezte - viccesen üveg cipős doboznak nevezte el, amikor meglátta a 427 négyzetméteres házat, amin két folyosó fut és aminek múzeum-fehér falai egy előszobát, egy nappalit, galériát, egy konyhát, egy könyvtárat, egy hálószobát és egy étkezőt rejt. A kertben a ház mellett még egy átrium és egy medence is helyet kapott.
A ház modern szerkezete üveg, acél, eloxált alumínium és fekete gránit. A 3,6 méter épületmagasság és a hatalmas üvegablakok miatt már az udvarról egyenesen a házba láthatunk, így könnyedén megcsodálhatjuk a festményeket, a modern műalkotásokat, a Mies Brno székeket, Isamu Noguchi Akari fény szobrait, a Florence Knoll kanapét és Frank Gehry Easy Edges bútorait. A nappaliból Richard Stankiewicz hegesztett acél szobra tekint ki a kertbe, Myron Stout Apollo című alkotása alatt pedig egy minimalista kandalló található. Így már-már egy kisebb múzeumra is emlékeztet még akkor is, ha formája inkább egy görög templomé. A hálószoba előtt még egy kissé kultikus hely is van, hiszen a tulajdonos megtartotta a ház egyik kövét.
Szoboszlai Krisztina
Sziasztok!
VálaszTörlésGyönyörű, hihetetlen!
Nem tudok most más szavakat találni, csak azt sajnálom, hogy nem láthatom élőben.
Üdv!