A Schiffini nevet jól ismeri mindenki, aki kicsit is jártas a konyhabútorok topp-modelljeinek világában. Az 1920-as években alapított olasz gyár kezdetben hajóbútorokat készített, de a 40-es években profilt váltott és új „vizekre hajózott”. Nevükhöz fűződik az első olasz moduláris konyhabútor elkészítése. Ha Schiffini, akkor Vico Magistretti, vagy Ludovica és Roberto Palomba.
Ez a három neves tervezőmunkásságába fémjelzi a gyárból kikerülő bútorokat, amelyek formavilága inkább követi a 21. század emberének ízlését, mintsem az idősebb nemzedékekét. Sima, egyszerű vonalakkal dolgoznak, nincsenek felesleges cicomák, díszítések, a konyhabútor gyakorlatilag a "háztartási építészet" részévé válik, amelybe a legkorszerűbb gépek, mint egy nagy, egységes rendszer részei épülnek be. Az egyetlen konyhabútor, amelynek korpusza alumíniumból készül, a frontok élzárása adonizált alumíniumszegély, ami nem csak látványos, könnyen tisztítható is.
Ez a három neves tervezőmunkásságába fémjelzi a gyárból kikerülő bútorokat, amelyek formavilága inkább követi a 21. század emberének ízlését, mintsem az idősebb nemzedékekét. Sima, egyszerű vonalakkal dolgoznak, nincsenek felesleges cicomák, díszítések, a konyhabútor gyakorlatilag a "háztartási építészet" részévé válik, amelybe a legkorszerűbb gépek, mint egy nagy, egységes rendszer részei épülnek be. Az egyetlen konyhabútor, amelynek korpusza alumíniumból készül, a frontok élzárása adonizált alumíniumszegély, ami nem csak látványos, könnyen tisztítható is.
A tervezők mindent a funkcionalitásnak vetnek alá, a nagy fiókokbanbőségesen van tároló hely az edényeknek, eszközöknek, minden elem logikusan és praktikusan illeszkedik egymáshoz, az egyes szekrények kombinációja számtalan variációs lehetőséget kínál. Ezek a bútorok modernek mégis időtlenül klasszikusak, hiszen az egyes elemek arányai a hagyományos elveket követik. A Schiffini szerelmesek azt mondják: a fény játéka az, ami különlegessé teszi ezeket a bútorokat. A változatos anyaghasználat és a különleges felületkezelés révén a konyha természetes világítása megsokszorozódik a bútorokon, amelyek így a modern vonalak ellenére meleg, mediterrán hangulatot teremtenek maguk körül.
Hat különleges modell alkotja a Schiffini kollekcióját. A Cinát Vico Magistretti tervezte még 1986-ban, de erre a bútorra különösen jellemző az időtlenül klasszikus jelző, azon se lehetne csodálkozni, ha tavaly kerültek
volna ki a stúdióból a rajzok. Különleges a fogantyúk megoldása: mint kis kelyhek illeszkednek a lakkozott ajtófrontokba. A Spezie-család Palombáék "gyermeke". Az ajtók frontja szerves része a munkapultnak. A látvány? Teljesen sima felület. A kis, adonizált alumínium fogantyúk az ajtók belsejébe kerültek, kívülről láthatatlanok. Speciális vízzáró tömítésük van, emiatt könnyen tisztíthatók.
Magistretti munkája a Cinqueterre-család. Strukturált alumíniumfrontú konyha, amelyet különleges anyag miatt a tartósság, a higiénia és a precizitás jellemez. Ugyancsak ő készítette a Solaro terveit, amely egy homlokegyenest másik irányzat: dió színű frontok, különleges fekete díszítő csíkokkal, félkör alakú fém fogantyúkkal. Szintén az ő tehetségét dicséri a Soviore-család. Edzett üvegből készült a bútorok frontja, vékony alumínium profil erősítéssel, amely vízszintesen megtöri az egyhangúságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése